Boldog

Weboldal

Boldog község Hatvantól délre, 9 km-re található a Zagyva és a Galga folyók között, Heves, Pest és Jász-Nagykun Szolnok megye találkozásánál. Megközelíthető Hatvanból, Turáról és Jászfényszaruból. A település első írásos említése 1395-ben történt. A lakosság palóc erededű, a monda szerint a török elnyomás elől menekült ide, az akkor még lápos területre. Kedvező fekvésének köszönhetően korán megindult az öntözéses földművelés, ami az elsődleges megélhetési forrást jelentette az itt élőknek. A káposztáján és a fehér, illetve a kézi feldolgozású őrőltpaprikája mellett híres nép-művészetéről is. Az 1920-as évek végétől figyelt fel az ország erre a sokáig zárt falura, amely megőrizte csodálatos népviseletét, néphagyományait. Ma a megye leghűségesebb hagyományőrző településeként tartják számon.





Boldog története bővebben
A Mátra alján fekvő község tengerszint feletti magassága 112 és 125 m között váltakozik. A Tisza és a Zagyva szabályozása előtt mocsaras, lápos vadvízország vette körül a falunak helyet adó domb-hátakat. Az Alföld és az Északi-Középhegység találkozásánál fekszik. Ennek a kedvező fekvésének köszönheti, hogy az őskortól napjainkig lakott terület volt. Gazdagságát ma is a víznek köszönheti, mert a község határában bárhol kifogyhatatlan öntözővízhez lehet jutni a fúrott kutakból. Ez teszi lehetővé a kiválü minőségű paprika, káposzta, paradicsom és egyéb zöldségfélék termesztését.

A történelem örökké változó események sorozata. Ez a föld, amelyen a boldogi nép él, s amelyet szorgalmasan megművel, évmilliók során alakult ki. A jégkorszak végén mamutok kóboroltak ezen a földön. Egy hatalmas mamut-lábszárcsont az Ujváry-tanyáról, mamutfogak a Boldog-Brindzai sóderbányából kerültek elő. A jégkorszak során a Zagyva völgyét a Mátra-hegységről lezúduló lejtőtörmelék, kavicsos és homokos rétegek töltötték ki, s ezekre a szárazabb időszakban löszréteg rakódott le. Az áradások ezekre a rétegekre újabb rétegeket terítettek, amelyeknek a legfelsőbb rétegéből alakult ki a mai termékeny talaj. Ez a föld sokat változott az elmúlt évezredek alatt. Megváltoztatta a természet és az ember. A természet hatalmas mocsárvilágot hozott létre a Zagyva völgyében, az ember pedig lecsapolta, kiszárította, beépítette azt a hajdani mocsárvilágot. Nemcsak a község határa változott sokat, hanem a rajta élő növények, állatok és emberek is. Az itt megtelepedett emberek is állandóan változtak és váltakoztak. Évezredekkel ezelőtt csak átvonuló vadászok, gyűjtögetők keresték fel ezt a helyet, majd le is telepedtek, hiszen volt rengeteg vadmadár, védelmet adott a mocsár és az erdőségek. A boldogi határban kezdetben földbe ásott lakógödrökben éltek a neolitkori emberek a Brindzán, a Homok-bánya mellett; a rézkorban a Turai úti Újtemetőnél; a bronzkorban a Feketei halmon (a dögkútnál); a Surjánban és a Brindzán a Horgász tóhoz vezető kocsiút mellett. Az első lakóház, amely már a földszínén állott, valószínűleg a Téglaházparton állt Boldogon. A kelták építették több mint 2000 éve. A rómaiak már biztosan házakban laktak az Ujváry tanyánál. A vándorló nomád pásztorok csak sátrakat, ideiglenes kunyhókat állítottak vesszőből, nádból, állatbőrökből. Ezek nyomtalanul eltűntek, helyükről csak a hulladék dombok anyagai árulkodnak. A letelepült földművelők már tapasztott falú sövényházakban éltek. Ilyen volt a tatárok által elpusztított kis templom is a Brindzán. A boldogi jobbágyok már vályogházakban éltek. Még ötven éve is sok ilyen kis ház állt Boldogon. Sok száz évnek el kelett telni, amíg a nádfedeles jobbágy viskókból emeletes, panoráma- ablakos boldogi „paloták” lettek. Az újkőkor végén már lakótelep volt a Boldog-Brindza-dűlőben, a Horgász-tóhoz vezető út mellett, a Zagyvától kb. 100 méterre. A lakógödrökben élő embercsoport itt pattintotta apró kőeszközeit, amelyeknek anyaga: obszidián, kvarc és kovakő volt. Egyik anyag sem található itt, mindet a hegyekből kellett hozni. Az obszidián – fekete vulkáni üveg – legközelebb a Zempléni hegységben található. Ebben az időben váltotta fel az őskori gyűjtögető, halászó,vadászó, vándorló életmódot a letelepedést igénylő kezdetleges földművelő életforma. A növények termesztése mellett megkezdődött az állatok háziasítása is. Durva, szabadtűzön égetett edénytöredékeik határozzák meg ennek a településnek a korát. Amikor úgy 4300 évvel ezelőtt az itt élő emberek is megismerték a legelső könnyen olvasztható fémet – a rezet – eszközeiket ebből kezdték készíteni, de még nagyon sokáig megmaradtak a régimódi kőeszközeik is. Ekkor egy kis népcsoport élt a Turai úti Újtemető helyén. Rézeszköz ugyan nem került elő, de a földfelszínén és a sírok ásásakor sok rézkori cseréptöredék jelzi, hogy a község határa a rézkor folyamán is lakott volt. Ebben az időben megint jelentős életmódbeli változás történt: előtérbe került a pásztorkodó életforma. Az itt élők is biztosan a Galgáig elnyúló réteken legeltették nyájaikat. A bronzkorban sűrűn lakott volt a Zagyva völgye. Boldog határában is sok helyen lehet kisebb-nagyobb lakott részeket találni. Még a bronzkor elején a kicsi, rövid életű telepek a jellemzőek, a bronzkor végére már a nagykiterjedésű, tartósabb letelepülésre mutató lakótelepek a jellemzőek. Kisebb települések voltak a Surjánban és a Brindzán, egy nagy település volt a Fekete-halmon(dögkút mellett), ahol egy árokkal övezett földvár állott. A földvárat keletre és nyugatra hosszú lakótelep veszi körül. A nyugati vége már a turai határban van. Az itteni dombhátakon sok paticsot (a lakóházak kiégett tapasztása), edénytöredéket, kőeszközt lehetett találni. Folyamatosan lakott volt Boldog határa a vaskorban is. Innét kapott a Nemzeti Múzeum a Surján-dűlőből néhány késő vaskori edényt, de Dr. Borovszky Samu megemlíti könyvében, hogy kora vaskori anyag is került innét elő, szkíta nyílcsúcsokkal együtt. Lakott volt ebben az időben a Surjántól a Téglaház-partig húzódó földhát és az Ujváry-tanya környéke is. Kr.e. 300 körül a Téglaház-parton a kelták építettek lakóházat. Ők korongozták először agyagedényeiket, s már zárt kemencében égették ki azokat. A római korban az Ujváry-tanyánál volt jelentős római település. Innen igen becses aranyékszerek, fülbevalók, gyűrűk, ezüst fibulák (ruhát összefogó biztosító tűk) és edények kerültek a Nemzeti Múzeumba. Ebben a korban épült meg a Csörsz-árka is. 1894-95-ben Posta Béla tárta fel a hatvani vasútállomás területén- ami akkor még Boldoghoz tartozott – a Csörsz-árok boldogi szakaszát, az Ujváry-tanyánál lakó római hadimérnökök irányításával. A legyőzött szarmták ásták ki rabszolga munkában. A népvándorlás első hullámai nem nagyon érintették Boldog területét, mert a nagy nyájakat mozgató pásztor népek – hunok, avarok, magyarok – elkerülték a járhatatlan mocsaras területeket. Így a hunok után semmilyen emlék nincsen ezen a területen, de Balás István: A székelyek nyomában című könyvében Boldogot is mint vélhetően székely telepet közli. Az avarok viszont már megtelepedtek Boldog területén. Így késő avarok (akiket László Gyula az első honfoglaló magyaroknak tart) éltek a Brindzán, s Sóderbányánál és a község keleti szélén a Téglaház-parton. Késő avarkori leleteket ír Balás István is, amelyeken idegen rovásírás fordult elő. A népvándorlás utolsó hullámaival érkeztek meg Boldog területére a honfoglaló magyarok is. Hogy pontosan mikor és hol éltek, nem tudjuk, de bizonyítja a határunkban talált honfoglaláskori aranylelet, melyet a Nemzeti Múzeumban őriznek. Temetőjük még nincsen feltárva. Valószínű, hogy valahol a Zagyva balpartján éltek, mert itt volt a késő avar lakótelep is, s itt volt később a XII-XIII. Században az a magyar falu is, amit aztán a tatárok 1242-ben elpusztítottak. Boldog község környékét a honfoglalás után Árpád vezértársának, Kurszánnak a népe szállta meg. Mivel a szarmaták által ásott Csörsz-árok ekkor még meg volt, ez akadályozhatta a nagy nyájak terelését, valamint ezen a területen még késő-avarok is laktak, ezért a honfoglaló magyarok valószínűleg a Zagyva balpartján a mostani Brindza-dűlőben éltek. Itt alakult ki az a XIII. Századi magyar falu, amelyet 1242-ben a tatárok elpusztítottak. A falu a Horgász-tótól keletre feküdt, a vasútvonal és a homokbánya közötti részen.9-10 m hosszú sövénytemplomába menekült a nép a tatárok elől. Itt mészárolták le a benne lévőket. (1971-ben a kis templom belsejéből férfi-, női- és gyermek csontvázak kerültek elő.) Sajnos a kis templomot és a körülötte levő XII-XIII. Századi temetőt a homokkitermeléssel megsemmisítették, pedig ez volt Boldog első temploma. A megmenekült nép, a tatárjárás után, Hatvan déli részén, a Fáy-tanya mellett telepedett le.

1350-től Buda lett a királyi székhely. A királyi birtokokat igyekeztek – akár csere útján is – Buda környékére összpontosítani. Így lett Boldog környéke is királyi birtok. Boldog első írásos említése 1395-től maradt fenn, amikor is Boldogazzonhothvana Zsigmond király birtokába került. A király 1424-ben Borbála királynénak adományozta . Ő egy év múlva Bodogfalw néven Berzevici Pohárnok Istvánnak engedte át. 1439-ben már Báthori István nádoré lett Bodogfalva, Buják várával együtt. 1458-ban már önálló nagy község lehetett, mert önálló plébániája és saját temploma volt. Albert hatvani prépost végrendeletét ekkor írta alá, mint tanu, Tamás boldogfalusi plébános. A falu ebben az időben még nem volt közigazgatási egység, csak földesúri birtok volt. A földesúr a jobbágyfalu élére bírót állított, hogy az ő fennhatósága alatt éljenek és teljesítsék úrbéri kötelezettségeiket: a robotot és a dézsmát. A jobbágyok terhei nagyok voltak: az évi termés 10%-a a földesúré, a másik 10%-a az egyházé, a további 15% az államé volt. Évi 50-60 nap ingyen munkát kellett végezniük a földesúrnak. Szabadon nem költözhettek, s csak a földesúr engedelmével házasodhattak. A mohácsi vész után még nehezebb lett az életük, mert a törököknek külön kellett adózniuk minden terményükből 10%-ot, továbbá kapuadót, mennyasszonyadót, továbbá tavasszal és ősszel külön pénzadót. Boldogfalu 1544-ben – Hatvannal együtt – került török uralom alá. 1546-ban készült az első török adóösszeírás Boldogfaluról. Ebben az adófizető családok száma 30 volt. Ez nagy szám, mert ekkor Turán 40, Hévízgyörkön 33, Galgahévízen csak 9 adófizető ház volt. Az összeírás a családfőn kívül csak a férfiakat tartalmazza, összesen 148 nevet. A ma is használt nevek közül a Nagy, Kocka, Katona, Kis és a Szűcs nevek fordulnak elő. A gazdák birtokában 1270 juhot írtak össze, tehát főleg juhtenyésztéssel foglalkoztak. Később a határ magasabban fekvő részeit felszántották, a juhok a mélyebben fekvő rétekre szorultak és a májmételyveszély miatt a juhtenyésztés csökkent. Az 1559. évi újabb török adó összeírásban már nincs a falura adat, pedig a falu nem pusztult el, csak a Buda-Hatvan-Eger hadiút mellől Bonta István bíró vezetésével áttelepült a Zagyva és Galga között elterülő mocsárvilág egyik szigetére, a falu mai helyére. Tehát 1546 és 1559 között, 1552-ben, amikor a török hadak Drégely várát elfoglalva elindultak Szolnok és Eger ostromára, a boldogfalui nép már nem várta meg a közeledő óriási török hadsereget, hanem a legenda szerint egy éjjel áttelepült. Bonta bíró bevezette népét a mocsárban lévő szigetre, s botját leszúrva kijelentette: „Itt leszünk mi boldogok!” Azóta hívják községünket Boldognak. Az áttelepülést követő évszázadban alig van adat Boldogről. A régi helyen még állt a templom, de a török adókönyvekben „lakatlan hely”-nek van feltüntetve. 1568-ban még tartanak istentiszteletet benne, de 1647-1686-ig csak a falu neve van feljegyezve. Az 1675-ben készült Pongrácz-féle térképen Bodogfalva, mint templomos község van feltüntetve, pedig az új helyén csak 1712-ben építik meg- most már – a harmadik kis templomukat. 1690-ben mint lakott területet sorolják fel, de adókivetése nincs. Érdekes, hogy mégis ebből az évből maradt fent az első pecsétjének lenyomata: „Sigillum-Pácis-Boldogiense-1690” felirattal. A község határában két nagy csata volt a törökök és a magyarok között 1594-ben é s 1686-ban. A török hódoltság alatt nem pusztult el teljesen a falu, de többször is elnéptelenedett, majd visszatelepült. Igazi fejlődésnek csak a török kiűzése után indult meg Boldog. 1696-ban csak 3 zsellér (jobbágytelekkel nem rendelkező jobbágy) és 9 jövevény (más vidékről jött) család élt Boldogon. Öt év alatt nagy arányú betelepítés történt. A földesúr felvidéki birtokairól hozott jobbágy családokat. 1701-ben már 81 család élt a községben: 46 telkes jobbágy és 35 zsellér család érkezett Árva-megyéből, Zólyomból, palóc falvakból. Ekkor jöttek ide a „ Tóthok, az Árvaiak, a Zólyomiak, a Beszterceiek, a Csomorok, Kepesek, Krizsánok, Kurjákok, Medveczkiek, Morvaiak, Rohácsok stb. 1703-ban a boldogi férfiak egyrészét besorozták az osztrák császári seregekbe, de 20 boldogi férfi önként állt be Rákóczi Ferenc kurucai közé. Szeptember 15-én a császári boldogiakat Szentmártonkátánál elfogták a kurucok ( lehet, hogy éppen a boldogi kurucok), elvették a lovaikat, fegyvereiket, katonaruhájukat és hazaküldték őket. 1708-1709-ben nagy pestis járvány volt. 118-an haltak meg ekkor Boldogon is, pedig akkor nem lehetett a falunak csak kb. 600-700 lakosa. Az itteni falu első plébánosa Törőcsik György volt, aki 1710-ben került ide. Két év múlva építettek egy kis fakápolnát, mert az istentiszteleteket magánházakban tartották. 1710-ben egy labanc sereg tavasszal, 2000 Ft kárt tett a faluban, ősszel pedig a kurucok hajtották el 13 db szarvasmarhájukat. 1715-ben már csak 22 telkes jobbágy család élt Boldogon. Ekkor a község földesura az Esterházi család volt. 1726-ban az egyházi anyakönyvekben a következő, ma is itt élő családneveket olvashatjuk: Varga, Tót, Kis, Nagy, Őszi, Kulics, Zólyomi, Rohács, Csordás, Juhász, Kurják, Fekete, Szabó, Jánosi, Fülöp, Szűcs. Két év múlva 40 jobbágy és 10 zsellér család élt itt. Ekkor az első kukoricatermelő községek között említik Boldogot Pest megyében. 1732-ben kezdték kőből építeni a templomot, amit hat év múlva Esterházi fejezett be. 1741-ben a község határa Grassalkovich Antal gödöllői földbirtokos tulajdonába került. Ettől kezdve Boldog is osztozott a Grassalkovich-uradalmak sorsában. A templomot ekkor már bővíteni kellett. 1744-ben már 57 család élt a községben. Két év múlva az egyházi anyakönyvekben a további családnevek olvashatók: Petrovics, Palya, Budai. Sápi, Molnár, Takács, Szántai, Kovács, Laczkó, Meleg, Búzás, Bugyi, Záhonyi. 1760-ban már 112 jobbágy család élt Boldogon, ami kb. 900 lakosnak felelt meg. Akkor még nagy családok voltak. 1779-81-ben gr. Grassalkovich Antalné – férje emlékére- felépíttette a mai templomot. Az első kőtemplom egy részét beépítették az új templom falába, a Lourdesi- barlangnál. Falán szép freskók voltak. Ebben az időben rendelet tiltotta a boldogiaknak a „fényűzést”, a cifra ruhát, a költséges lakomázásokat, a költséges temetést. 1787-ben az első magyar népszámlálás szerint Boldog lakosainak száma:1027 fő, ebből római kat. 1009 fő, izraelita 18 fő. 1798-ban Mihály János volt a jegyzője, Lokcsánszky Endre a plébánosa, Mondok Ferenc a tanítója és Petrovics Mihály volt a főbírója. Az úriszék ítélkezett a lakosság felett. 1808-ban 1-1 Ft-ra büntették Laczkó Ferencnét és Püspöki Gábornét, „mert gyermekeik borsókat tépvén, kárt okoztak. Ha többször is ilyen tapasztaltatna, az anyák 24 korbácsütéssel fognak bűnhődni”. (Ekkor egy női napszámos 10 Ft-ot keresett egy év alatt.) 1825-ben „14 atyafi kocsmai káromkodásokért, fejenként 14 pálca büntetést kaptak”. 1830-ban 30 ember halt meg Boldogon kolerában. 1836-ban 1014 lakosa volt a községnek. Ebből „25 volt tzigány, 8 református, 6 zsidó és 1000 római katolikus”. 1841-ben a Grassalkovich család eladta a boldogi birtokát. 1847-ben Boldog község határa 4784 hold, lakosainak száma: 1081 fő. 1848. augusztus 20-án 7 legényt soroztak be katonának. A szabadságharcban több boldogi férfi vett részt, de csak két 48-as honvédet ismerünk névszerint: Bugyi Lászlót (1815.júl.2.-1873.júl.25.) és Búzás Mihályt (1823.szept.14.-1908. Márc.7.) A Boldogi Parochia történetében a következő áll: „Március 7-én halt meg Búzás Mihály 1848/49-es honvéd, 81 éves korában. Ő volt az utolsó a boldogi honvédek közül. Mozsárágyúk dörgése mellett temettük el.”A História bejegyzése annyiban téves, hogy akkor már 85 éves volt. A bejegyzésből látszik, hogy a boldogi nép mennyire tisztelhette az 1848-as honvédeket, ha dísztemetéssel, mozsárágyúk díszlövéseivel búcsúzott az utolsó 48-as honvédtől. Nekünk sem szabad elfelejteni őket! Megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk. Tiszteletükre 2002-ben állíttatott kopjafát a helyi önkormányzat. Dr Davida Sándor, Táncsics Mihály orvosa 1859-től kezdődően földeket vásárolt Boldogon és a mai Ujváry tanyának ismert földterületen minta-gazdaságot alakított ki. Tiszteletére a régi temető kápolnájának falán a tanács 1989-ben emléktáblát avatott

Boldog község határát még 1770-ben 76 úrbéri telekre osztották fel. Ez egészen 1862-ig változatlanul megmaradt. Két év múlva egy belga bank megvásárolta a földeket, majd eladta Karsai Albertnek. 1867-ben a Vajdaréten és a Brindzán szőlőt telepítettek,az s megindult a dinnyetermesztés is. 1869-ben 1496-an laktak Boldogon. Négy év múlva nagy tűzvész és óriási kolera járvány volt a községben. Az év végéig 170-en haltak meg, ez az akkori lakosságnak több, mint a 11%-a volt. 1880-ban Deutsch Ignácz megvette Boldog határát. 1881-ben a község lakossága 1604 fő volt. Ebből róm.kat. 1551 fő, görögkatolikus 3, evangélikus 26, református 5, izraelita 19 fő volt. 1886-ban két tanítója volt a falunak: Cseszkó Károly és Hartay János. 1895-ben megalakult a Hitelszövetkezet 351 taggal, 438 üzletrésszel, 21900 korona alaptőkével. 1897-ben nagy tűzvész volt Boldogon. Egy év múlva pedig három óriási jégverés pusztította el a határt. Ennek a jégverésnek emlékére öltöznek a boldogi asszonyok feketébe június utolsó vasárnapján és Péter-Pálkor. 1900-ban már 1972 lakosa volt Boldognak. Három év múlva három tanerős lett az iskola. 1904-ben alapították meg a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet, a Hangyát. Két év múlva készült el a Hangya előtt az első 141,5 m mély artézi kút. 1908-ban megépült a iskola negyedik tanterme is. A negyedik tanító itt Cseszkó (Boldogy ) János lett. 1909-ben megvették a boldogiak a Brindza dűlőt, kb.700 kat. holdat. 1904-18 -ban az első világháborúban 63 boldogi halt hősi halált. 1919. március 21-én megalakult a Munkástanács és a Direktórium Boldogon. 1920. november 1-én kezdték megépíteni az első, Tura felé vezető kövesutat. 1924-ben Őszi Gergely, Őszi Mihály, Őszi Péter és Palya József – a hadifogságban szerzett tapasztalatok nyomán- megkezdték a higgasztóban ásott gödrökből a paprika öntözéses termesztését. 1925-ben befejezték a Boldog-Tura közti kövesút építését ekkor telepedett le a faluban először orvos: Dr.Gárdos Andor. Ebben az évben a gödöllői tűzoltóversenyen 10 boldogi népviseletbe öltözött pár jelent meg, ekkortól kezdenek felfigyelni Boldogra. 1930-ban a 2787 lakosú település már ismert „népviseleti hely”. Paulini Béla Bruckner Jenő és Ábel András szervezésének köszönhetően Boldog az elsők között csatlakozott a Gyöngyösbokréta mozgalomhoz. 1932-ben alakították ki a Hőskertet az emlékművel, ahol 63 vadgesztenye fát ültettek a 63 I világháborúrús hős tiszteletére. 1935-ben elkészült a Boldog-Hatvan közötti kövesút, felavatták a vendégházat.felvirágzott az idegenforgalom. 1938-ban egyetlen év alatt 6560 vendég járt itt.

1939-ben kitört a második világháború. Egyre kevesebb külföldi vendég jött látogatóba. 1940-ben lebontották a templom melletti régi iskolát, megkezdték az új építését. Az új, egyemeletes, hat tantermes iskolában már év végén megkezdődhetett a tanítás.Nevelők voltak: Boldogy János, Becse Károly, Juhász Flórián,Ujváry Ferenc, Acsay Antalné, Ábel Andrásné. 1941-ben megszűnt az idegenforgalom, egyre több boldogi férfit vittek el katonának. Helyettük az asszonyoknak kellett végezni a nehéz fizikai munkákat is. 1943-ban kiosztották az egyházi földeket házhelyeknek. Megkezdődött az Új- telep építése. 1944-ben háborús célokra elvitték a templom 567 kg-os nagyharangját. Ez év szeptemberében teljesen lebombázták a hatvani állomást. Amikor Horty a lemondása után hatalomra kerülő Szálasy nyilas uralma alatt ki akarták lakoltatni Boldogot, a nép ellenállt, nem ment sehová. Novemberben az ukrán csapatok elérték a falut. Ebben a világháborúban 45 boldogi katona és 5 polgári személy halt hősi halált. 1945. márciusában távoztak az orosz katonák Boldogról.A nagybirtokokat felosztották, 340 igénylő 745 kh 981 n.öl földet kapott. A lassan induló mezőgazdasági termelés túljutott a legnehezebb éveken. Az utolsó fél században többet fejlődött a község, mint az elmúlt négyszáz évben. Eltűntek a nádtetős házak, a saras utcák, minden utcában van járda. Közművesített község lett az elmaradott faluból. 1948-ban államosították az egyházi iskolát, nyolc osztályos lett. 1949-ben a lakosság meghaladta a 3100 főt. Ebben az évben alakult meg a Vöröskereszt helyi csoportja. A közigazgatás újjászerveződött, 1950. okt. 22-én lezajlottak az első helyi tanácsválasztások. A megalakuló Községi Tanács első elnöke Rácz Andrásné sz.Varga Ilona volt (1950-54.). Őt követték a sorban a következő tanácselnökök: Medveczki Sándor (1954-56), Varga Lajos (1956 végéig), Lukács Dezső (1957-1960.), Varga Ferenc (1960-62), Rádi János (1962-68), Dr. Nagy Béla (1968-1971), Varga Ferenc (1971-74), Medveczki Sándor (1974-1977), Cserkuti István (1977-1990). 1950-ben Boldogot Pest megyétől Heves megyéhez csatolták. Egy év múlva megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése. Több féle próbálkozás után végül is a Béke Tsz 863 családdal 3626 kat. holdon gazdálkodott. Elnöke Lukács Dezső lett. 1958-ban az Árpád úton megépült az új, nyolctantermes iskola. 1968-ban a lakosság 3287 fő volt. 1962. végén 200 taggal megalakul a Takarékszövetkezet. 1968-ban épült a tanács és a termelőszövetkezet összefogásával a művelődési ház az emeleti részen irodákkal. Közös telken kapott még helyet a bisztro és a húsbolt. 1977-ben a jól gazdálkodó termelőszövetkezetet egyesítették a Hatvan környékiekkel, mely azután a Lenin Tsz néven futott.A Tsz irodák egy részében könyvtár üzemelt. 1978-ban nyílt a Kőbányai Porcelángyár helyi üzeme.180 nő kapott itt munkát. Megkezdődött a fóliás kertészkedés, a Kőporc mellett működött az Alumínium üzem, a Faüzem, Tsz varroda,a TÜZÉP telep,Gázcseretelep. Egyre több üzlet nyílt. Az egészségügyben 1 körzeti orvos,1 fogorvos, 1 védőnő dolgozott. 1987-ben a Kossuth úton a lakosság bevonásával tájházat rendezett be a helyi tanács. újjáéledt a hagyományőrzés . Elkészült az ivóvíz hálózat, megkezdődött a szennyvízrendszer tervezése. 1990-ben volt a községi önkormányzati választás. A vezető testületben a polgármester mellett 11 képviselő kapott mandátumot. A első polgármester Kepes János lett, a község jegyzője Szitányi Péterné. Kepes János halála után Zsíros István vezette a községet a következő választásokig. Megnyílt a gyógyszertár, gyermekorvosi rendelővel bővült az egészségügyi ellátás. Az 1994-évi választás után a polgármester Záhonyi György lett. Ekkor kapott a község plusszban egy roma képviselői mandátumot. Újból fejlődésnek indult a falu: bevezették a gázt, a szennyvíz hálózat több lépcsőben épült, a legtöbb házba bevezették a telefont is. 1995. októberére megépült a Boldog és Jászfényszaru közötti 4 km hosszú műút. Megkezdődött a Zagyva híd építése. A Tsz-ek feloszlása után eljött az egyéni vállalkozások kora. 1995-ben 11 mezőgazdasági, 25 ipari, 34 kereskedelmi 12 közlekedési 29 egyéb vállalkozó volt községünkben. A község lakossága 3180 fő ebből 296 kisebbségi. Ekkor a Tsz utódja már csak 1100 hektáron gazdálkodott. A két általános iskolában 330 tanulót 32 nevelő tanított. Az óvodában 100 kisgyermekkel 9 óvónő foglalkozott. 1998-ban megtartott helyhatósági választásokon Révész Pétert választották polgármesternek. A község jegyzője továbbra is Szitányi Péterné. A lakosság létszáma: 3183 fő, ebből kisebbségi 311 fő. A roma kisebbség saját önkormányzatot alakított. 2000-ben elindult a Milleniumi Kegyeleti Emlékpark építése, 2001-en átadásra került Szent István szobrával, melyet Szpisják Pál művésztanár alkotott. A gyógyszertár új épületbe költözött. 2002-ben a polgármester Püspökiné Nagy Erzsébet lett. Továbbra is 11 fős a képviselőtestület, a jegyző Szitányi Péterné, működik a kisebbségi önkormányzat. A lakosság és a vezetőség nagyon sokat áldozott templomának, intézményeinek a rendbetételére, a község szépítésére, utcáinak és tereinek parkosítására. A régi civil szervezetek mellett újak alakultak. Társadalmi szervezetek: Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Községi Sportegyesület, Huszár és Hagyományőrző Egyesület, Horgász Egyesület, Zagyvamenti Dolgozók Vadásztársasága, Gazdakör, Fűszerpaprikatermelők Egyesülete, Községi Polgárőrség, Boldog Községért Közalapítvány, Berecz Antal Alapítvány, Ujváry Ferenc Alapítvány.